Kristina Szeiberling-Pánovics erhielt den Förderpreis des „Donauschwäbischen Kulturpreises des Landes Baden-Württemberg”
Magyar nyelvű írás a cikk 2. felében
Um Werk und Wirken der Kulturschaffenden und Kulturvermittelnden der donauschwäbischen Kultur herauszustellen und auszuzeichnen, vergibt das Land Baden-Württemberg alle zwei Jahre den Donauschwäbischen Kulturpreis. In diesem Jahr wurde der Preis für den Bereich Kulturvermittlung (Literatur – Musik – Bildende Kunst – Medien) ausgeschrieben.
„Der 40. Donauschwäbische Kulturpreis ist ein Zeichen unserer jahrzehntelangen Verbundenheit mit den Donauschwaben. Durch die Vergabe macht das Land Baden-Württemberg deutlich, wie lebendig die donauschwäbische Kultur bis heute ist. Es ist im Interesse des europäischen Gedankens, den kulturellen Austausch zu fördern. Gemeinsamkeiten und Unterschiede zu kennen und sich damit intellektuell auseinanderzusetzen, ist eine Bereicherung für uns alle“, sagte der stellvertretende Ministerpräsident, Innenminister und Landesbeauftragte für Vertriebene und Spätaussiedler Thomas Strobl anlässlich der Bekanntgabe der Preisträger.
Der mit 5.000 Euro dotierte Hauptpreis ging an den angesehenen kroatischen Schriftsteller mit deutschen Wurzeln Ludwig Bauer. Seine Romane mit autobiographischem Bezug trugen wesentlich dazu bei, negative Stereotypen über die Donauschwaben und ihre Rolle im Nationalsozialismus aufzubrechen, die bis in die 1980er Jahre im ehemaligen Jugoslawien weit verbreitet waren. In seinem literarischen Werk stellte er zudem den Beitrag der Deutschen und Österreicher für die zeitgenössische kroatische Zivilisation und Kultur heraus. Er gehört zu den Initiatoren der seit 1992 jährlich in Osijek stattfindenden wissenschaftlichen Tagung „Deutsche und Österreicher im kroatischen Kulturkreis“ und ist für die deutsche Minderheit in Kroatien und für die Art und Weise, wie Deutsche und Österreicher in Südosteuropa heute wahrgenommen werden, von zentraler Bedeutung.
Die große kulturelle Leidenschaft von Katharina Eicher-Müller, die die Ehrengabe erhält, ist in vielerlei Hinsicht die Donauschwäbische Musik. Hauptberuflich als Lehrerin tätig, machte sie sich bereits in den 1980er Jahren die Erforschung und Dokumentation des kulturellen Liedgutes der ehemaligen deutschen Dörfer rund um ihre Heimatstadt Szekszárd zur Aufgabe und sammelte circa 400 ungarndeutsche Volkslieder. Nach ihrer Übersiedlung nach Deutschland setzte sie ihr Engagement in der donauschwäbischen Kulturvermittlung fort. Als Leiterin mehrerer Chöre organisierte sie unter anderem Kulturveranstaltungen, schrieb mehrstimmige Chorsätze und veröffentlichte CDs mit donauschwäbischem Liedgut.
Mit Freude gibt die Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen bekannt, dass der Förderpreis heuer an die in der Branau lebende ungarndeutsche Journalistin, Kristina Szeiberling-Pánovics ging, die sich bewusst zur Volksgruppe der Ungarndeutschen bekennt. Im Mittelpunkt ihrer Arbeit stehen die Ungarndeutschen und die ungarische Minderheitenpolitik. Es gelingt ihr, die Geschichte, die Traditionen und die Eigenheiten der in Ungarn lebenden Deutschen darzustellen, den Bogen zwischen Vergangenheit und Zukunft zu spannen und dabei die nationale Minderheit und die Mehrheitsgesellschaft in Ungarn miteinander zu verbinden. Durch ihre vielfältigen Aktivitäten vermittelt sie ein authentisches Bild über die Kultur der deutschen Volksgruppe in Ungarn, das zukunftsweisend ist. Kristina Szeiberling-Pánovics ist seit Jahrzehnten mit viel Engagement im ungarndeutschen Medienbereich tätig und leitet die Pressestelle der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen durch ihr Familienunternehmen PTI Communications Kft.
Zur feierlichen Preisverleihung durch Ministerialdirigenten Andreas Schütze kam es am 24. Juni 2022 im Ministerium des Inneren, für Digitalisierung und Kommunen in Stuttgart. Grußworte sprach Jury-Vorsitzender Hans Vastag, Festansprache hielt Ministerialdirigent Schütze, die Laudatio zu Ehren von Ludwig Bauer sprach Renata Trischler von der Arbeitsgemeinschaft der Deutschen Minderheiten der Föderalistischen Union Europäischer Nationalitäten (der Preisträger konnte aus gesundheitlichen Gründen nicht an der Zeremonie teilnehmen), von Kristina Szeiberling-Pánovics Joschi Ament, Bundesvorsitzender der Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn in Vertretung von Ibolya Hock-Englender, der Vorsitzenden der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen, und von Katharina Eicher-Müller Josef Jerger vom Weltdachverband der Donauschwaben. Es wirkte das Blechbläserquintett des Landespolizeiorchesters Baden-Württemberg mit.
Allen Ausgezeichneten gratulieren wir herzlichst!
Quelle und Fotos: Haus der Heimat des Landes Baden-Württemberg
Pánovicsné Szeiberling Krisztina vehette át Baden-Württemberg Tartomány „Duna-Menti Sváb Kulturális Díját”
Baden-Württemberg tartomány kétévente ítéli oda a Duna-menti Sváb Kulturális Díjat, hogy felhívja a figyelmet a Duna-menti sváb kultúrával és kultúraközvetítéssel foglalkozók munkájára és elismerje tevékenységüket. A kitüntetést idén a kultúraközvetítés (irodalom – zene – képzőművészet – média) területén hirdették meg.
– A 40. Duna-menti Sváb Kulturális Díj a dunai svábokkal való több évtizedes szolidaritásunk jele. A kitüntetés odaítélésével Baden-Württemberg tartomány azt tudatosítja, hogy az említett kultúra a mai napig élő. Az európai eszme érdeke a kulturális párbeszéd előmozdítása. A hasonlóságok és különbségek megismerése és intellektuális kezelése mindannyiunk számára gazdagodást jelent – mondta Thomas Strobl miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter, a kitelepítettekért és kései hazatelepülőkért felelős tartományi megbízott a díjazottak kihirdetése alkalmából.
Az 5000 eurós fődíjat a német gyökerekkel rendelkező, kiváló horvát író, Ludwig Bauer kapta. Önéletrajzi vonatkozású regényei jelentősen hozzájárulnak a Duna-menti svábokról és a nemzetiszocializmusban betöltött szerepükről alkotott negatív sztereotípiák lebontásához, amelyek az 1980-as évekig széles körben elterjedtek voltak az egykori Jugoszláviában. Irodalmi munkásságában rámutat a németek és az osztrákok hozzájárulására a korabeli horvát civilizációhoz és kultúrához. Egyik kezdeményezője a “Németek és osztrákok a horvát kultúrában” című tudományos konferenciának, amelyet 1992 óta évente rendeznek Eszékben, és amely kiemelkedő jelentőséggel bír a horvátországi német kisebbség, valamint a németek és osztrákok mai délkelet-európai megítélése szempontjából.
A tiszteletbeli díjat átvevő Katharina Eicher-Müller szenvedélye a dunai sváb zene. A főállásban pedagógusként dolgozó kitüntetett már az 1980-as években feladatul tűzte ki a szülővárosa, Szekszárd környéki német falvak dalkincsének felkutatását és dokumentálását, és mintegy 400 magyarországi német népdalt gyűjtött össze. Németországba költözése után folytatta a dunai sváb kultúra közvetítését. Több kórus vezetőjeként számos kulturális rendezvényt szervezett, többszólamú kórusműveket írt és dunai sváb dalokat tartalmazó CD-ket adott ki.
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata örömmel tudatja, hogy az egyik idei díjat Pánovicsné Szeiberling Krisztina, Baranyában élő újságíró kapta, aki tudatosan vállalja a magyarországi német hovatartozását. Munkásságának középpontjában a német nemzetiségi politika áll. Sikeresen mutatja be a Magyarországon élő németek történetét, hagyományait és sajátosságait, hidat képezve a múlt és a jövő között, és ezáltal összekötve a magyarországi nemzeti kisebbséget és a többségi társadalmat. Sokrétű tevékenységén keresztül hiteles és jövőbe mutató képet közvetít a magyarországi német népcsoport kultúrájáról. Évtizedek óta nagy elhivatottsággal dolgozik a magyarországi német médiaszektorban, és a családi vállalkozásként működő PTI Communications Kft-n keresztül támogatja a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának kommunikációját.
A díjátadó ünnepséget Andreas Schütze miniszteri megbízott közreműködésével 2022. június 24-én tartották a stuttgarti Belügy-, Digitalizációért és Közösségekért felelős Minisztériumban. Köszöntőbeszédet mondott Hans Vastag, a zsűri elnöke, az ünnepi beszédet pedig Schütze miniszteri megbízott tartotta. Ludwig Bauer laudációját Renata Trischler, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának Német Kisebbségek Munkacsoportja munkatársa olvasta fel (a díjazott egészségügyi okok miatt nem tudott jelen lenni az ünnepségen), Pánovicsné Szeiberling Krisztina méltatását Joschi Ament, a Magyarországról Elűzött Németek Szövetségének elnöke, mégpedig Englenderné Hock Ibolyát, az MNOÖ elnökét helyettesítve, Katharina Eicher-Müllerét pedig Josef Jerger, a Dunai Svábok Világszövetségének elnökhelyettese ismertette. Közreműködött a baden-württembergi állami rendőrség zenekarának rézfúvós kvintettje.
Szívből gratulálunk minden kitüntetettnek!
Forrás és fotók: Haus der Heimat des Landes Baden-Württemberg
Magyar nyelvű interjú a kitüntetettel a német verzió után
Lesen Sie unser Interview mit Kristina Szeiberling-Pánovics!
- Wie haben Sie sich gefühlt, als Sie verständigt wurden, den Förderpreis zu erhalten?
Ich empfand Überraschung, Dankbarkeit und Freude. Es ist eine Ehre, dass Frau Ibolya Hock-Englender, Vorsitzende Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen, und ihr Team uns nicht nur ihr Vertrauen schenken und uns mit der Unterstützung der Kommunikation der LdU betrauen, sondern auch sehen und schätzen, wie viel Arbeit in der Erstellung eines Beitrags steckt, und auch, mit wie viel Verantwortung diese Tätigkeit verbunden ist, die ständig “im Schaufenster” steht. Ich freue mich auch, dass die Jury in Deutschland meine und unsere Arbeit für preiswürdig befunden hat; diese Arbeit mache ich nämlich nicht allein, sondern zusammen mit meinen Kolleginnen und Kollegen, denen ich auch an dieser Stelle für alles danke. Ich fühle mich also geehrt, dass ich diese Auszeichnung erhalten habe, sie ermutigt mich, meine Arbeit fortzusetzen.
- Was bedeutet für Sie Ungarndeutsche zu sein?
Wenn ich mich in ein paar Sätzen definieren müsste, würde ich mit Sicherheit sagen, dass ich eine Ungarndeutsche bin. Das war für mich als Kind die natürlichste Sache der Welt: Aufwachsen bin ich nämlich in einer großen Familie, mit Eltern, Groß- und Urgroßeltern, mit der Selbstverständlichkeit, den deutschen Dialekt zu sprechen, in einem weitgehend „schwäbischen” Dorf, mit „gleichgesinnten” Kindern; ich war an anständige, berechenbare Dorfregeln, an unsere Kultur und die traditionellen Werte der ungarndeutschen Dörfer gewöhnt. Als ich dann in Fünfkirchen das Gymnasium besuchte, wurde mir allmählich bewusst, dass diese “natürlichste Sache der Welt” gar nicht so selbstverständlich ist. Mehr und mehr hatte ich das Gefühl, dass meine Sprachkenntnisse und die Natürlichkeit meiner Verbundenheit mit Sprache und Kultur der Ungarndeutschen definitiv etwas waren, was ich mehr bzw. besser als andere beherrschte. Und dieses Gefühl ist mir bis heute geblieben: Es gibt mir Selbstvertrauen und bringt nicht zuletzt Chancen und Herausforderungen, denen ich mit Freude und Demut zu begegnen versuche. Ich lebe einen großen Teil meines Lebens im vertrauten Rahmen meiner Kontakte mit Mitgliedern unserer ungarndeutschen Gemeinschaft: im Privatleben wie im Beruf, denn meine Freunde, die Lehrer, die meine Kinder unterrichten, die Eltern in der Schule meiner Söhne, die Menschen, mit denen ich bei meiner ehrenamtlichen Arbeit in Kontakt komme, sind alle “Schwaben”.
- Sie sind seit Jahrzehnten im ungarndeutschen Medienbereich tätig. Was motiviert Sie in Ihrer Arbeit?
Ich begann meine Laufbahn in der Redaktion von „Unser Bildschirm“, des ungarndeutschen Wochenmagazins im öffentlich-rechtlichen Fernsehen. Ich werde meinen früheren Kollegen immer dankbar sein, die mich jahrelang geduldig unterrichtet und in meiner Arbeit unterstützt haben und mir immer mehr Möglichkeiten boten. Die Erfahrung beim Fernsehen war die praktische Grundlage für mein Journalismus- und späteres PR-Studium. Mich motiviert die Tatsache, dass Interessierte über große Ereignisse und kleine, aber wertvolle Initiativen erfahren können, indem ich ihnen von denen berichte. Ich bin stolz auf unsere Gemeinschaft, auf die vielen gleichgesinnten, gleich fühlenden und aktiven Menschen, die in ihren eigenen kleinen Gemeinschaften die vielen kleinen Schritte tun, die uns gemeinsam auf den Weg der Pflege unserer Kultur führen. Ich glaube, das Wichtigste ist, dass jeder von uns auf seine eigene bescheidene Weise zu diesem höheren Ziel beiträgt: wer Musik machen kann, soll musizieren, wer unterrichten kann, soll unterrichten, und wer schreiben kann, der soll eben das tun.
- Wie kam die Zusammenarbeit mit Ihrem Familienunternehmen und der LdU und seit wann dauert diese?
An einem Samstagnachmittag Anfang 2014 rief mich Otto Heinek, der ehemalige Vorsitzende der LdU, an und fragte, ob wir am ersten Parlamentswahlkampf der Landesselbstverwaltung teilnehmen wollen. Die dazu zur Verfügung stehende Zeit war extrem kurz – kaum ein Monat, aber durch unglaublich intensive Arbeit und eine einmalig wunderbare Zusammenarbeit gelang es uns, eine Kampagne auf die Beine zu stellen, die zwar nicht ausreichte, um einen vollberechtigten ungarndeutschen Abgeordneten für das ungarische Parlament zu bekommen, aber dennoch erfolgreich war. Wir haben die Arbeit detailliert ausgewertet, und es hat sich gezeigt, dass es uns gelungen ist, viele Menschen zu erreichen, zu informieren, zu überzeugen und letztlich zur Kooperation zu bewegen. Dies war unser Einstieg bei der LdU, und dann begannen wir 2015 eine kontinuierliche Zusammenarbeit. Über die kontinuierliche Kommunikation hinaus sind wir sehr erfreut über die Tatsache, dass die Strategie der Landesselbstverwaltung ein eigenes Kapitel zum Thema Kommunikation enthält und dass es uns gelungen ist, mehrere große und kleine Projekte erfolgreich umzusetzen.
- Auf welche Ihrer gemeinsamen Projekte sind Sie am meisten stolz?
Zusätzlich zu den fortlaufenden Bemühungen auf das Wanderbündel-Projekt und die Lehrpfade. Ersteres war eine bewusst geplante, gut durchdachte und hervorragend durchgeführte Kommunikationskampagne, an der 43 Bildungseinrichtungen der Ungarndeutschen über einen Zeitraum von einem Jahr beteiligt waren. Ziel war es, möglichst viele Kinder und Jugendliche auf die Schrecken aufmerksam zu machen, die die Deutschen in Ungarn während der Vertreibung erlitten haben. Mit Hilfe von Leuten aus Schomberg, die diese Ereignisse miterlebt hatten, packten wir ein Bündel alter Utensilien zusammen und schickten das Bündel auf den Weg. Nach einer Gesamtstrecke von 3.500 Kilometern reiste es durch das Land und war in Schulen zu Gast, wo Projekttage und -wochen zum Thema stattfanden. Auch bei der Errichtung der ungarndeutschen Lehrpfade durften und dürfen wir eine maßgebliche Rolle spielen, und es ist schön zu sehen, wie populär diese thematischen Wege geworden sind und wie sich immer mehr Kommunen dazu entscheiden, ihre eigenen Wege zu errichten. Es war mir eine große Ehre, eine Schlüsselrolle bei der Erstellung der Kommunikationsstrategie der LdU zu spielen, mit der Gestaltung des Erscheinungsbildes betraut zu werden und an den Parlamentswahlkampagnen mitzuwirken.
- Was sind Ihre beruflichen Pläne für die Zukunft?
Gemeinsam mit meinen Kollegen werden wir den eingeschlagenen Weg fortsetzen. Wir haben viel aus den Erfahrungen der letzten Jahre gelernt, aber die Grundwerte, die unsere Arbeit leiten, sind seit Jahren unverändert geblieben: Wir bemühen uns, unseren Kunden, einschließlich der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen, in gegenseitiger Partnerschaft, mit Integrität und Einsicht zu dienen. Wir freuen uns auf die Fortsetzung, auf neue gemeinsame Projekte, und sind über die gemeinsamen Erfolge mit der LdU sehr erfreut.
Ungarndeutsche Volkstraditionen
Olvassa el a Pánovicsné Szeiberling Krisztinával készült interjúnkat!
- Mit érzett, amikor arról értesült, hogy Ön kapja a kitüntetést?
Meglepetést, hálát, örömöt éreztem. Igazán jóleső, hogy amellett, hogy Englenderné Hock Ibolya asszony, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke és a csapata megtiszteltek a bizalmukkal és ránk bízták az MNOÖ kommunikációs támogatását, ezt a nem kis felelősséggel járó, „kirakatban lévő“ munkát, azt is látják és értékelik, hogy egy-egy anyag elkészülte mögött mennyi munka húzódik. Emellett boldog vagyok, hogy a németországi zsűri is a díjra méltónak találta a munkámat, illetve munkánkat, hiszen azt igen gyakran nem egyedül, hanem a kollégáimmal közösen végzem, akiknek ezúton is köszönök mindent. Szóval megtiszteltetésnek veszem a díjat, az további munkára ösztönöz, és persze bízom a folytatásban.
- Mit jelent Önnek a magyarországi német származása?
Ha pár mondatban meg kellene határoznom önmagamat, akkor abban a néhány mondatban biztosan szerepelne, hogy magyarországi német vagyok. Ez kisgyermekkoromban a világ legtermészetesebb dolga volt számomra: nagy családban, a „sváb“ déd- és nagyszüleimmel egy házban, a német nyelvjárás használatának természetességével, egy jelentős részben „sváb“ faluban, „hasonszőrű“ gyermekekkel nőhettem fel; tisztességes, kiszámítható faluközösségi szabályokhoz, a magyarországi német falvakra jellemző hagyományos értékrendhez szoktam. Aztán amikor Pécsre kerültem gimnáziumba, egyre tudatosabbá vált a számomra, hogy ez a „világ legtermészetesebb dolga“ nem is annyira magától értetődő. Egyre inkább azt éreztem, hogy a nyelvtudásom és a maga természetességében megélt kötődésem mindenképpen olyan dolog, amiben jobb, több lehetek másoknál. És ez az érzés mind a mai napig végigkísér: önbizalmat ad, és nem mellesleg hozza magával a lehetőségeket és kihívásokat, amelyeknek örömmel és alázattal igyekszem megfelelni. Az életem egy jelentős részét abban a védett közegben élem, amelyben a német közösségünk tagjaival kerülök kapcsolatba: a munkám mellett a magánéletben is, hiszen a barátaim, a gyermekeimet tanító tanárok, a szülőtársak az iskolában, az emberek, akikkel az önkéntes tevékenységem során kapcsolatba kerülök, mind-mind „svábok“.
- Ön évtizedek óta dolgozik a magyarországi német médiaszektorban. Mi motiválja Önt a munkájában?
A pályámat a közszolgálati televízió német nemzetiségi magazinja, az Unser Bildschirm szerkesztőségénél kezdhettem. Örökké hálás leszek azoknak a volt kollégáknak, akik évekig, türelemmel, egyre komolyabb lehetőségeket biztosítva tanítgattak, támogattak a munkámban. A tévés tapasztalatok adták a gyakorlati alapot az újságírói, majd PR-es tanulmányaimhoz, és a tévézésnek köszönhetően hihetetlenül értékes kapcsolataim épültek ki. Motivál, hogy a jelentősebb események mellett sok-sok apró, de annál értékesebb kezdeményezésről értesülhetnek az érdeklődők azáltal, hogy én elmondom nekik. Büszke vagyok a közösségünkre, a sok-sok hasonlóan gondolkodó, érző, tevő emberre, akik a maguk kis közegében lépik meg azt a sok kis lépést, amely együttesen visz a kultúránk ápolásának útján. Szerintem a legfontosabb az, hogy ki-ki a maga szerény módján járuljon hozzá ehhez a felettes célhoz: aki zenélni tud, az zenéljen, aki tanítani, az tanítson, aki írni, az írjon.
- Hogyan jött létre az együttműködés az Önök családi vállalkozás és az MNOÖ között, és mióta tart?
2014 elején, egy szombat délután Heinek Ottó, az MNOÖ egykori elnöke hívott fel és azt kérdezte, hogy lenne-e kedvünk beszállni az országos német önkormányzat első országgyűlési választási kampányába. Rendkívül kevés idő állt rendelkezésre, alig egy hónap, de eszméletlenül intenzív munka – egyébként egyedülállóan csodálatos együttműködés – révén sikerült megvalósítanunk egy olyan kampányt, amely ahhoz ugyan nem volt elég, hogy teljes jogú képviselőt juttassunk a parlamentbe, mégis sikeresnek bizonyult. Részletesen kiértékeltük ugyanis a munkát, és kiderült, hogy nagyon sok embert sikerült elérnünk, tájékoztatnunk, meggyőznünk és végső soron együttműködésre bírnunk. Ez volt a belépő munkánk az MNOÖ-nél, aztán 2015-ben kezdtük meg a folyamatos együttműködést. A rendszeresen megjelenő anyagainkon, illetve frissülő felületeinken túl komoly lépésként értékeljük azt, hogy az országos német önkormányzat stratégiája külön fejezetben foglalkozik a kommunikációval, és hogy több kisebb-nagyobb sikeres projektet sikerült megvalósítanunk.
- Mely közös projektekre a legbüszkébb?
A folyamatos munkán túl talán a vándorbatyu-kampányra és a tanösvényekre. Az előbbi egy tudatosan megtervezett, jól átgondolt és szépen kivitelezett kommunikációs kampány volt, amelyben 1 év alatt 43 német nemzetiségi iskola vett részt. A cél az volt, hogy minél több gyermek és fiatal figyelmét felhívjuk az elűzetéskor a magyarországi németeket ért borzalmakra. Az említett eseményeket megélt sombereki emberek közreműködésével összecsomagoltunk egy régi használati tárgyakat tartalmazó batyut, amelyet útjára bocsátottunk. Összesen 3.500 kilométert megtéve járta az országot, iskolák fogadták, ahol a témával kapcsolatos projektnapokat, -heteket tartottak. A német nemzetiségi tanösvények létrejöttében is jelentős szerepet vállalhattunk, és csodálatos látni, hogy mennyire népszerűek lettek ezek a tematikus utak, valamint hogy újabb és újabb települések vágnak bele a saját tanösvényük megvalósításának nem kis feladatába. Nagy megtiszteltetés volt, hogy meghatározó szerepet tölthettünk be az MNOÖ kommunikációs stratégiájának létrejöttében, ránk bízta az önkormányzat az arculattervezését, valamint a 2018-as parlamenti választási kampány koordinálását.
- Mik a jövőbeni szakmai tervei?
A kollégáimmal együtt megyünk tovább a megkezdett úton. Sokat tanultunk az elmúlt évek tapasztalataiból, azonban az alapvető értékeink, amelyek mentén tesszük a dolgunkat, évek óta változatlanok: partnerségben, tisztességgel, igényesen igyekszünk kiszolgálni a megbízóinkat, így a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatát is. Bízunk a folytatásban, várjuk az újabb közös projekteket, és az MNOÖ-vel együtt örülünk a közös eredményeknek.
