Vor 5 Jahren geschehen – Wir trauern jetzt um unseren Freund, József Katzenbach
MAGYARUL A CIKK 2. FELÉBEN
Als Reaktion auf den vordrängenden Amerikanismus und Nihilismus kommen in gewissen ungarischen Kreisen die Erforschung der Ortsgeschichte und die Aufzeichnung des eigenen Familienstammbaums in Mode. Man sammelt die kleinen Anekdoten im Wohnort — sie sollten sich entweder von einzelnen Leuten oder der ganzen Gemeinschaft handeln. Fotos und sogar Filme werden wiederentdeckt, digitalisiert und registriert. Der Beginn dieser Bewegung kann auf die 1990-er Jahre terminiert werden. Damals bekamen lokales Selbstbewusstsein und örtliche Presse neuen Aufschwung. Jetzt sind wir Zeuge der Neubelebung ortshistorischer Vereine — das ist vielerorts der Familienpolitik und Förderung der Vereine durch die Regierung zu verdanken.
Wir sitzen in einer schönen Wohnung,
am Küchentisch. Der ist nicht mehr zu sehen, Papiere, Fotos, Tabellen und Laptops liegen übereinander. Ortshistoriker und Familienforscher sprechen miteinander — eine inoffizielle, aber gut organisierte Tagung. Männer, die sich mit der Herkunft der deutschen Familien von Soltvadkert (Komitat Bács-Kiskun) beschäftigen, und mit dicken Akten, DVD-s und Büchern zu dieser Begegnung gekommen sind.
Lernen wir sie näher kennen!
Pavol Bayer ist ein junger Ingenieur aus Preßburg (Ung: Pozsony, Slowakisch: Bratislava). Seine Ahnen waren aus dem Gebiet des heutigen Bundeslandes Hessen Anfang des 18.Jh. ins Ungarische Königreich gekommen. Sie ließen sich zuerst im Dorf Warschad (Ung: Varsád) im Komitat Tolnau/Tolna 1724 nieder. Dann wanderte dieselbe Generation nach Harta aus (Komitat Bács-Kiskun, an der Donau). Einige Jahrzehnte später folgte (Solt)Wadkert als Wohnort (Komitat Bács-Kiskun), wo die Familie bis zum Anfang des 19. Jh. lebte. Die nächsten Stationen waren dann Mezőberény und Békéscsaba (Komitat Békés), dann Nordungarn, wo die Urgroßeltern bei der Ungarischen Königlichen Eisenbahngesellschaft (Magyar Királyi Államvasutak) gearbeitet haben. Vor hundert Jahren entstand der neue Staat Tschechoslowakei, so sind die Nachkommen jetzt slowakische Staatsbürger. Herr Bayer spricht gut Deutsch, was bei der Familienforschung und den Recherchen in den alten Dokumenten bzw. den Fachbüchern gute Dienste geleistet hat.
Gastgeber war der in Kecskemét lebende József Katzenbach, der nicht nur den Hauptzweig seiner Familie, sondern auch fast alle Cousins auf der Ahnentafel „persönlich kennt“. Er ist schon Rentner, also „hat viel Zeit dafür“… Als Übersetzer und Historiker nahmen an der Begegnung Lajos Káposzta sen., evangelischer Altpfarrer und Lajos Káposzta jun., Historiker und Journalist aus Soltvadkert teil. Sie waren für die ständige Hin-und-Her-Übersetzung verantwortlich.
Was wird bei so einem Treffen geklärt?
Vieles. In erster Linie muss man Irrtümer (oder deren Möglichkeit) ausmerzen. So ist nach Meinung von Herrn Katzenbach die Schreibweise von Familiennamen der Problemfaktor Nummer 1. Der bekannte Soltvadkerter Familienname Gszellmann kann Gesellmann, Xelmann und Zellmann geschrieben werden. Diese Inkonsequenz kommt bis Mitte des 19. Jh. Auch bei dem Familiennamen Bayer (Beier, Baier, Payer) vor. Wurden die Daten des getauften Kindes oder des verheirateten Paares erst später eingetragen, konnten wegen einer Unaufmerksamkeit des Dorflehrers oder des Pfarrers Fehler entstehen. Die Forscher müssen deshalb immer kritisch bleiben.
Ganz besondere Entdeckungen
Ja, die Leute waren auch damals nicht immer fehlerfrei. Pfarrer und Dorfrichter hatten oft sehr viel zu tun. So z.B. Versöhnung von Streitenden, Betreuen von Waisen, Trost für trauernde Familien, usw. Man kann sich nur vorstellen, was hinter der Notiz steckt, die Pavol Bayer im Heiratsmatrikelbuch von Harta 1759 gefunden und den Teilnehmern vorgelesen hat: „November 1759 ist Johann Heinrich Bayer ledigen Standes, Eva Rosina Hachboldin, welche er zu Fall gebracht hat, kopuliert”. Wenn jemand das nicht vollkommen verstehen würde, im Dezember selben Jahres, also 1759, kam das Bayer-Kind auf die Welt. So erlebte die Familie wirklich frohe Weihnachten…
Káposzta Lajos – Info: 0036209466727
Gergely Pongrácz – der Revolutionär 1956
A nemrég elhunyt Katzenbach Józsefre emlékezünk
Amikor családfakutatók találkoznak – Eredetileg német nyelvű cikk 2021-ből
A helyszín Kecskemét. A lakás asztalai nem igazán vendégvárásra lettek megterítve. Vagy ebben a körben épphogy arra! Merthogy alig látszanak ki a papírok, fényképek alól. Táblázatok és laptopok hevernek egymáson. Helytörténész családkutatók beszélgetnek egymással – egy nem hivatalos, de jól szervezett találkozón. A soltvadkerti (Bács-Kiskun megye) német családok származásával foglalkoznak. Készültek, hiszen vastag aktákkal, DVD-kkel és könyvekkel érkeztek erre a találkozóra.
Ismerjük meg őket közelebbről!
Pavol Bayer egy fiatal mérnök Pozsonyból (szlovákul: Bratislava, németül: Pressburg). Ősei a mai Hessen tartomány területéről érkeztek a XVIII. század elején a Magyar Királyságba. Először 1724-ben a Tolna megyében fekvő Varsád nevű faluban telepedtek le. Ezt követően ugyanaz a generáció Harta felé vándorolt (Bács-Kiskun megye, a Duna partján). Néhány évtizeddel később (Solt)Wadkert lett a család lakóhelye (ma Bács-Kiskun megye), ahol a család a XIX. század elejéig élt. A következő állomások Mezőberény és Békéscsaba (Békés megye) voltak, majd Észak-Magyarország, ahol a dédszülők a Magyar Királyi Államvasutaknál dolgoztak. Száz évvel ezelőtt megalakult a Csehszlovák Állam, így az utódok ma szlovák állampolgárok. Bayer úr jól beszél németül, ami nagy segítséget jelentett a családkutatásban, valamint a régi dokumentumok és szakkönyvek átnézésében.
A találkozó házigazdája a kecskeméti Katzenbach József volt, aki nemcsak családja fő ágát, hanem a családfán szereplő szinte összes unokatestvérét is „személyesen ismeri”. Már nyugdíjas, így „rengeteg ideje van erre”… Fordítóként és történészként vett részt a találkozón id. Káposzta Lajos, evangélikus nyugalmazott lelkész, aki az 1968 utáni Soltvadkert evangélikus lakóit név szerint ismeri. Ezzel együtt pedig az egyes családok történeteit is. Velük tartott ifj. Káposzta Lajos, történész és újságíró Soltvadkertből. Akkor még írhatott magyarul is, ma már letett erről. Ők feleltek a folyamatos oda-vissza fordításért.
Mit tisztáznak egy ilyen találkozón?
Sok mindent. Elsősorban ki kell küszöbölni a hibákat (vagy azok lehetőségét). Katzenbach úr véleménye szerint a vezetéknevek írásmódja a legfőbb problémát jelenti. A Soltvadkertben ismert Gszellmann vezetéknév például Gesellmann, Xelmann és Zellmann formában is írható. Ez az inkonzisztencia a 19. század közepéig megfigyelhető a Bayer (Beier, Baier, Payer) vezetéknév esetében is. Ha a megkeresztelt gyermek vagy a házas pár adatait csak később jegyezték be, a falusi tanító vagy a plébános figyelmetlensége miatt hibák keletkezhettek. A kutatóknak ezért mindig kritikus szemmel kell vizsgálniuk az adatokat.
Különleges felfedezések
Igen, az emberek akkoriban sem voltak mindig hibátlanok. A plébánosoknak és a falubíróknak gyakran rengeteg dolguk volt. Például a vitatkozó felek békéltetése, az árvák gondozása, a gyászoló családok vigasztalása stb. Csak elképzelni lehet, mi rejlik abban a bejegyzésben, amelyet Pavol Bayer talált a 1759-es hartai házassági anyakönyvben, és felolvasott a résztvevőknek: „1759 novemberében Johann Heinrich Bayer, hajadon, és Eva Rosina Hachboldin, akit a fiatalember csábított el, házasságot kötöttek”. Ha valaki nem értené teljesen: ugyanazon év decemberében, vagyis 1759-ben megszületett a Bayer-gyermek. Így a család valóban boldog karácsonyt ünnepelhetett…
ifj. Káposzta Lajos
