„Meine Heimat ist Deutschland, aber mein Zuhause ist Ungarn“ — A hazám Németország, de Magyarország az otthonom

0
425

KÉTNYELVŰ cikk

Wir sind im Hotel Csipke in Kiskunhalas.

Das ist der erste Stammtisch der in der Gegend lebenden deutschsprachigen Ausländer nach der Aufhebung der Pandemiebeschränkungen. Na ja, hierher kommen Deutsche, Österreicher, Schweizer, Holländer und sogar Belgier. Sie besitzen in er Umgebung Einzelhöfe oder Einfamilienhäuser.

„Meine Heimat ist Deutschland, aber mein Zuhause ist Ungarn“

– sagt Erika Heilmann aus Soltvadkert auf die Frage, ob es eine schwierige Entscheidung war, ihre Heimat zurückzulassen.

Dieser Satz erklang schon beim Gespräch mit den Stammtisch-Teilnehmern. Ich führte es mit diesen Rentnern, die in den südlichen Gebieten unseres Komitats – Soltvadkert, Kiskőrös, Tázlar, Balotaszállás und Kaskantyu – leben.

Einige wohnen schon seit Jahrzehnten in unserem Landkreis, andere haben sich erst in den letzten ein oder zwei Jahren aus den unterschiedlichsten Gründen hier angesiedelt. Für einige haben die heimischen Bäder, die sich selbst erhaltende Landwirtschaft und die hilfsbereiten Menschen der Gegend eine große Anziehungskraft. Es gibt auch einige, die nach Ungarn kamen, weil sie sich in ihrem Heimatland wegen der schnell wachsenden muslimischen Bevölkerung in Deutschland nicht mehr sicher fühlten.

Eva Marie Meissner, stammt aus der DDR, organisiert die Treffen dieser deutschen Gemeinschaft.

– „Ich lebe seit neun Jahren in Soltvadkert, aber seit sechsundfünfzig Jahren bin ich regelmäßiger Besucher dieser Region. Schon mit 15 Jahren lernte ich ungarische Gastfreundschaft und Herzlichkeit kennen.  Mit Ausnahme meiner Kindheit habe ich nirgendwo so lange am Stück gelebt wie hier in Ungarn. In meiner Arbeit habe ich in dreiundzwanzig Ländern gearbeitet und gelebt, aber hier habe ich Ruhe gefunden”, sagte sie und fügte hinzu, dass sie die Ungarn als freundliche, angenehme Menschen und Nachbarn erlebt.

Ihrer Meinung schlossen sich auch andere Anwesende an, von denen viele darauf hinwiesen, dass es ihrer Erfahrung nach immer noch Menschen in Ungarn gibt, die Anderen helfen.

Die Familie Gondolff aus Tázlár betont: „Egal, ob es darum geht, ein festgefahrenes Auto zu retten oder einen Profi-Handwerker zu empfehlen, der im Haushalt hilft.“

Ein anderes Ehepaar aus Pusztamérges erzählte, sie seien froh, in Ungarn einen Einzelhof mit eigenen Tieren, Feldfrüchten und Obstgärten führen zu können. In Deutschland, so sagen sie, gibt es nicht mehr viele kleine Höfe wie diesen.

Was Henning Heilmann und seine Frau Erika Heilmann vor einem Jahr nach Ungarn zog, war etwas ganz anderes. Sie hatten tiefe Wurzeln in Deutschland, wo sie aufgewachsen sind, geheiratet und eine Familie gegründet haben, aber in den letzten Jahren fühlten sie sich in ihrem eigenen Land nicht mehr sicher.

– Dank meiner Arbeit kann ich sagen, dass ich ein Mann bin, der die Welt gesehen hat, ich war in den Vereinigten Staaten, Neuseeland und vielen europäischen Ländern, und ich akzeptiere Menschen verschiedener Kulturen und Religionen. In den letzten fünf, sechs Jahren wurde Deutschland jedoch mit Muslimen überschwemmt, die unsere Lebensweise und unsere Werte nicht respektieren und zu denen wir eine andere Grundeinstellung haben. Meine Frau wurde zweimal auf der Straße von Einwanderern beschimpft, wir wollten da sowieso raus”, erzählt Henning Heilmann, der uns die Details ihrer Geschichte erzählt.

Zusammen mit seiner Frau sagten sie, dass sie sich ruhiger und gesünder fühlen, seit sie in ihr Haus in Soltvadkert gezogen sind. Sie haben versucht, vom ersten Moment an eine direkte Beziehung zur Nachbarschaft aufzubauen, indem sie bei ihrer Ankunft an die Tür eines jeden klopften, sich vorstellten und sie mit einem Korb voller Süßigkeiten beglückten.

– Wir denken, dass es wichtig ist, sich in die lokale Gemeinschaft zu integrieren und die Menschen, die hier leben, kennenzulernen, denn obwohl unsere Heimat Deutschland ist, ist unser Zuhause Ungarn    und hier werden wir begraben”, sagte Erika Heilmann.

Norbert Tress, der seit zehn Jahren in Balotaszállás wohnt, wollte sich eine Wohnsitzkarte besorgen, als ihm im Büro gesagt wurde, dass sein Nachname sehr vertraut klingt. Es stellte sich heraus, dass der Vater des Deutschen aus Tschawel/Csávoly stammte, ein Schwabe aus Ungarn, dem 1945 bei der Vertreibung die Staatsbürgerschaft entzogen worden war, dessen Sohn aber von Geburt an die ungarische Staatsbürgerschaft besitzt. So vollzieht ein Wunder, Norbert Tress wurde mit 70 Jahren ein echter ungarischer Staatsbürger! Sogar meine Gesundheit hat sich verbessert, seit ich in Ungarn lebe”, sagt Norbert Tress.

Der deutschsprachige Stammtisch wird in Kiskunhalas jeden 2. Montag des Monats, um 18.00 Uhr im Sondersaal des Hotel Csipke (Semmelweis tér 19.) veranstaltet. Das übliche Programm: Ankunft, Bestellung des Abendessens a‘ la Carte, Kurzvortrag, zwanglose Gespräche, Abendessen, gemütliches Beisammensein

Mehr Info: +4917662793701  +36301813861  kaposztalajos@gmail.com

Lajos Káposzta (links) betreut die zugezogenen Westeuropäer seit 25 Jahren als Dolmetscher. neben ihn, in der Mitte Norbert Tress, rechts Eva-Marie Meissner.

Mester-Horváth Niki, Lajos Káposzta, Eva-Marie Meisner – Foto: Mester-Horváth Niki

Nächster Stammtisch im Hotel Csipke in Kiskunhalas: Montag, 14. 06.

Artikel über den letzten Stammtisch 2020

A hazám Németország, de Magyarország az otthonom

– válaszolta Erika Heilmann soltvadkerti lakos arra a kérdésre, nehéz döntés volt-e hátrahagyni szülőföldjét. Megyénk déli területein – Soltvadkerten, Kiskőrösön, Tázláron, Balotaszálláson vagy épp Kaskantyún – élő német nyugdíjasokkal beszélgettünk hazánkba költözésük indokairól, ittlétük örömeiről és a magyarok mentalitásáról Káposzta Lajos tolmácsolásával, aki huszonöt éve segíti ezeknek a közösségeknek a beilleszkedését.

Néhányan évtizedek óta élnek megyénkben, mások az elmúlt egy-két évben érkeztek, a legkülönfélébb indíttatásokból. Komoly vonzerőt jelentettek többeknél a hazai fürdőhelyek, a tanyai, önfenntartást lehetővé tevő gazdálkodás és a segítőkész környékbeliek. Vannak továbbá olyanok, akik azért jöttek Magyarországra, mert a Németországban rohamosan növekvő muszlim közösségek miatt már nem érezték biztonságban magukat a hazájukban.

Ennek a német közösségnek az összekovácsolása elsősorban Eva Marie Meissner, nyugdíjas külkereskedelmi menedzser nevéhez fűződik.

– Kilenc éve élek Soltvadkerten, de huszonhat éve rendszeresen jöttem látogatóba erre a vidékre. A gyerekkorom kivételével sehol nem éltem még egyhuzamban annyit, mint most itt Magyarországon. A munkám során ugyan huszonhárom országban jártam, de itt találtam megnyugvást – mondta, és kiemelte, hogy barátságos, kellemes embereknek tartja a magyarokat.

Véleményével a jelenlévők is egyet értettek, többen kiemelték, hogy hazánkban – tapasztalataik szerint – még vannak érdek nélkül kapcsolatok, és a legtöbben gondolkodás nélkül segítenek másokon. Legyen szó egy elakadt autó kimentéséről vagy szakember ajánlásáról a ház körüli teendőkhöz. Egy házaspár pedig arról mesélt: nagy öröm számukra, hogy a magyarországi tanyákon háborítatlanul tarthatnak fent önellátó gazdálkodást saját állatokkal, veteményessel és gyümölcsössel. Németországban – mint fogalmaztak – már nem nagyon működnek ilyen kisparaszti gazdaságok.

Egészen más vonzotta hazánkba Henning Heilmannt és feleségét, Erika Heilmannt egy évvel ezelőtt. Mély gyökereik voltak Németországban, hisz ott nőttek fel, ott kötöttek házasságot és alapítottak családot, ám az elmúlt években már nem érezték magukat biztonságban a saját hazájukban.

Káposzta Lajos, Erika és Henning Heilmann

– A munkámnak köszönhetően mondhatom, hogy világot látott ember vagyok, jártam az Egyesült Államokban, Új-Zélandon és számos európai országban is, elfogadó vagyok a más kultúrájú és vallású emberekkel szemben. Az elmúlt öt-hat évben azonban Németországot elárasztották a muszlimok, akik nem tartják tiszteletben a mi életünket, értékeinket, és akikkel alapbeállítottságaink is különböznek. A feleségemet kétszer is inzultálták az utcán a bevándorlók, mindenképp el akartunk jönni onnan – avatott be történetük részleteibe Henning Heilmann.

Feleségével együtt arról számoltak be, hogy amióta beköltöztek soltvadkerti házukba, megnyugodtak és egészségügyileg is jobban érzik magukat. A szomszédsággal az első pillanattól igyekeztek közvetlen kapcsolatot kialakítani, érkezésükkor mindenkihez bekopogtattak, bemutatkoztak és egy kosárnyi édességgel kedveskedtek nekik.

– Fontosnak tartjuk, hogy integrálódjunk a helyi közösségbe, megismerjük az itt élőket, mert bár igaz, hogy a hazánk Németország, de az otthonunk már Magyarország, itt lesz a végső nyughelyünk is

– fogalmazott Erika Heilmann.

Magyar gyökerekre is fény derült: lakcímkártyát szeretett volna csináltatni a tíz éve Balotaszálláson élő Tress Norbert, amikor a hivatal munkatársa jelezte felé, hogy nagyon ismerősen cseng a családneve. Kiderült, a német férfi édesapja Csávolyról származott, magyarországi sváb volt, akit megfosztottak ugyan állampolgárságától 1945-ben a kitelepítéskor, de fiát így is alanyi jogon illeti meg a magyar állampolgárság. – Nagy öröm ez számomra, mert szeretek itt élni, jól érzem magam a magyarok között. Még az egészségügyi állapotom is jobb, mióta Magyarországon élek – mondta Tress Norbert.

Mester-Horváth Niki

Ungarische Komitatszeitung baon.hu